egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

A Világ-nézet internetes rovatban olyan publicisztikákat közlünk, amelyben szerzők röviden reagálnak egyes, közeli és távolabbi világunkban zajló és közérdeklődésre számot tartó folyamatokra, lehetőleg érvényesítve az „egyházfórumos”, zsinati látásmódot.

Falak vagy hidak?

A menekültkérdés közel egy éve megoldhatatlannak látszó feladat elé állítja az Európai Unió vezetőit és a tagországok kormányait. Az érvényes szabályozás eleve betarthatatlan volt: a gazdasági és politikai válságba süllyedő Görögország nem volt képes ellenőrizni a magyar-szerb szakasznál tízszer hosszabb tengeri határát Törökország felől, és nem volt felkészülve egymillió menekült regisztrálására sem, a késve fölajánlott segítséget pedig a nemzeti szuverenitásra hivatkozva sokáig elutasította. Ha Hellász még képes is lett volna minderre, akkor sem volt fölkészülve arra, hogy az összes menekülnek szállást és ellátást biztosítson, amint ezt az érvényes előírások szintén megkövetelik. Azt tette, amire tőle tellett: továbbintette a vonuló tömegeket, akárcsak Magyarország, és később Horvátország és Szlovénia is, jó üzlethez jutatva ezzel az embercsempészeket, és nagy számban lehetővé téve úti okmányok nélküli, ezért ellenőrizhetetlen személyek beszivárgását is, amit osztrák és német oldalról már régen fölpanaszoltak. A menekültek országon belüli értelmetlen utaztatása csak költségelszámolásra és arra volt jó, hogy közben egy nagy részük továbbálljon. Meglehetősen álságos, amikor országunk vezetése arra hivatkozik, hogy a magyar hatóságok megvédik a határokat, mert ezzel csak másokra tolják a problémát, de annak megoldásához semmivel sem járulnak hozzá. Ugyanezen okból az sem lenne megnyugtató, ha minden menekültet Törökországban sikerülne tartani, ott ugyanis máris több millióan torlódtak föl, és a magyar miniszterelnök által hangoztatott külső határok védelme hamar összeomolhat, ha Ankara még egy-két millió menekültnek szabad utat biztosít.

Ennek ellenére el kell fogadni, hogy minden kormány elsősorban saját polgárainak tartozik felelősséggel, és az ő érdekeikre van tekintettel. Márpedig az EU volt szocialista országai lakosságának többsége meglehetősen ellenséges a jövevényekkel szemben. Nem is azzal van baj, hogy a kormányok ezt figyelembe veszik, hanem a menekültek elleni hangulatkeltéssel, az ellenük való uszítással és a bűnözőkkel, terroristákkal való egybemosásukkal. Hogy a helyzetet másképp is lehetet volna kezelni, arra akadnak nyugati példák, de hát nem minden miniszterelnök államférfi! Ma Európában talán egyetlen államférfi van: egy nő, Angela Merkel. Menekültpolitikája miatt odahaza ő is a támadások kereszttüzébe került, de a lakosság többsége ebben a kérdésben még mindig mögötte áll. A német kancellár nem egyszer kijelentette, hogy a menekültek befogadásakor keresztény meggyőződésből és az európai értékek melletti elkötelezettségből cselekszik, és ha hazája teljesen bezárja az ajtót a szerencsétlenek előtt, akkor az nem az ő országa többé. A magyar félretájékoztatási közmédia és az általa preferált „szakértők” feltűnően sóvárognak Merkel bukása után, és eddig egymást túllicitálva bizonygatták, hogy a migránsok milyen zsíros üzletet jelentenek a germán gazdaságnak. Most, hogy komoly költségszámítások láttak napvilágot, amely szerint Németországnak 20 milliárd Euróba kerül a menekültek ellátása és képzése (azaz menekültenként kb. 6 millió forintba), a „szakértők” egy része köpönyeget fordított, és az említett összeg tíz-hússzorosával bódítja a kevésbé tájékozottakat. Közben a magyar kormány Brüsszelben bankol!

A „keresztény Európa” védői itthon és a környező országokban – úgy tűnik – fel sem fogják, hogy a migráció keresztény szempontból nem arról szól, hogy „semmilyen körülmények között ne lehessen átjönni a védelmi vonalon”, hanem – a jogos érdekek védelme mellett (mint például az illegális bevándorlók kiszűrése és a beérkezők hatékony ellenőrzése) – a nyomorból és szenvedésből menekülők iránti szolidaritásról és az őket is megillető emberi méltóságról. „Falakat és kerítéseket húzni annak érdekében, hogy megállítsák azokat, akik egy békés helyet keresnek, nem más, mint erőszak. Erőszakos dolog visszaküldeni azokat az embereket, akik egy jobb jövő reményében menekülnek az embertelen körülmények elől”, nyilatkozta Ferenc pápa az elmúlt év végén Tiranában a Szent Egyed katolikus közösség 28. Nemzetközi Béketalálkozóján. Donald Trump republikánus párti elnökjelöltről pedig egyenesen azt mondta, hogy nem keresztény, mert falak felállítását tervezi az amerikai-mexikói határon. Az egyházfő április közepén a görög Leszbosz szigetén tett látogatása során is óvott attól az illúziótól, hogy kerítések emelésével nagyobb biztonságban érezzük magunkat, „a sorompók ugyanis szakadásokhoz vezetnek, ahelyett, hogy segítenék a népek valódi fejlődését”.

„A közömbösség és a hallgatás bűnrészességhez vezet, ha ebben a helyzetben csupán nézői, tanúi vagyunk annak a pusztító halálnak, amelyet napjainkban a tengerbe fulladás, a nélkülözés, az erőszak és a sok hajótörés okoz”, üzente a pápa Idén januárban az elvándorlók és menekültek világnapján.  „A bibliai kinyilatkoztatás az idegenek befogadására bátorít, és bátorítását azzal támasztja alá, hogy a befogadással feltárul az Istenhez vezető kapu és a másik ember arcán felfedezhetjük Jézus Krisztus arcvonásait." Mindezzel együtt arra is „szükség van, hogy lehetőség szerint már kezdetben feltartóztassák a menekültek elindulását és megszüntessék a tömeges kivándorlást előidéző okokat: a szegénységet, az erőszakot, az üldözést.” Hasonlóképpen nyilatkozott Ferenc pápa Bartholomaiosz pátriárkával és Hierónümosz érsekkel közösen leszboszi látogatása során is, ahonnan három muszlim menekült családot vitt magával a Vatikánba.

Mi vajon falakat vagy hidakat akarunk építeni?

Wildmann János


Share


Hozzászólások

egyszaKözhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.

Új adószámunk:
19667908-1-43