egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

A Világ-nézet internetes rovatban olyan publicisztikákat közlünk, amelyben szerzők röviden reagálnak egyes, közeli és távolabbi világunkban zajló és közérdeklődésre számot tartó folyamatokra, lehetőleg érvényesítve az „egyházfórumos”, zsinati látásmódot.

Közoktatás: az egyházi iskolák felelőssége

Ez egy alapvetően naiv írás. De tudjuk: boldogok a lelki szegények.

A sajtó figyelmes olvasója meggyőződhet arról, hogy hazánkban számos alapvető ügy, intézmény, szolgáltatás súlyos problémákkal küzd (egyesek szerint), illetve csődben van (mások szerint – talán ezek az őszintébbek). Ebben az évben – melynek negyed része már eltelt – az oktatásról hallottunk legtöbbet. Ennek az a nyilvánvaló oka, hogy ez a legrosszabb, ennek van a legkárosabb hatása a nemzet jövőjére (bár lehet, hogy ebben a megtisztelő szerepben az első helyet az egészségüggyel holtversenyben foglalja el). A kormány a pedagógusok (és a társadalom) tiltakozását komolyan vette: egy-kettőre személycserét hajtott végre, összehozta a megfelelőnek tartott kerekasztalt, annak munkacsoportjait és máris döntéseket hozott (például, mindjárt a tárgyalások első napján, hogy a tankötelezettség felemelése nem időszerű, továbbá, hogy a tankönyvválasztékot nem bővíti). Külső szemlélő nehezen vetheti el azt a gondolatot, hogy a kormány célja az időhúzás, a tiltakozók kifárasztása és a (számára) lényeges princípiumok feltétlen megtartása.

E princípiumok között az alapvetőek károsak a nemzet jövője szempontjából. Deklarált elvük – a munka alapú társadalom felépítése – ellentétben áll a más országokban közhelynek tekintett elvvel, hogy a 21-ik századnak a tudás alapú társadalmat kell felépíteni; tudás nélkül legfeljebb a segédmunka alapú társadalom jöhet létre. De ugyancsak közhely: a magyar nyomor csökkentésének egyetlen lehetősége az oktatás átalakítása. Semmi esélyük nincs az ideszületett gyermekeknek a jobb létre, ha oktatásuk nem lesz továbbra sem eredményes.

Vegyük azonban észre, hogy az oktatás más okból is kivételezett helyzetben van. Oktatásügyben az állam nem az egyetlen döntéshozó, mellyel a kárvallott-tiltakozó-tüntető társadalom pillanatnyilag szemben áll. Az iskolák jelentős része egyházi kézben van; azokat az egyház tartja fenn. Ilyen módon ezek gyakorlatilag önállóak, nagyban függetlenek a kormánytól. Így módjuk van arra, hogy az általuk fenntartott iskolákat – az elit gimnáziumokat éppúgy, mint a hátrányos földrajzi területek általános iskoláit – a lehető legjobban szervezzék meg. A „lehető legjobb” szervezés az egyházi iskolák evangelizációs tevékenységén kívül magában foglalhatja azt is, hogy az általános iskolai évek végeztével mindenki tudjon írni, olvasni és, általában, emberi életet élni és – horribile dictu – az után akár gimnáziumba majd még egyetemre is menni, hogy felnőttként mégis csak a tudás-alapú társadalomnak lehessen hasznos tagja. Az egyházi iskolák nem kötelesek a Klik (vagy jogutóda) által engedélyezett könyveket használni; még az is elképzelhető, hogy a használandó tankönyvet a tanár válassza ki. Még az is elképzelhető, hogy a cigánygyerekek is normális iskolába járhatnak.

A pedagógusok mozgalma rámutatott, hogy a közoktatás csőd-közeli helyzetbe került. Ilyen helyzetben – a jelek szerint a kormány nem lévén hajlandó megfelelő módosításokra – az egyház felelőssége óriási, mivel lehetőségei is igen nagyok. Lehetetlen, hogy cselekedeteit – épp az irgalmasság szent évében kezdődő időszakban – ugyanazok a társadalompolitikai princípiumok vezessék, mint a kormányt. Időszerű megismételni Lengyel László kérdését: vajon Felcsútot vagy Názáretet választja-e? (Népszabadság 2015. dec. 20)

Frigyes István


Share


Hozzászólások

egyszaKözhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.

Új adószámunk:
19667908-1-43