egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

A vallás szociológiája - Könyvismertetés

Hiánypótló könyvet jelentetett meg a Bencés Kiadó. Grace Davie: A vallás szociológiája (Pannonhalma, 2010) c. műve nagylélegzetű alkotás. Az elméleti alapok ismertetésén túl gyakorlatilag az elmúlt 20-30 év összes jelentős vallásszociológiai kutatásának és szakirodalmának összefoglalását nyújtja, legalábbis angolszász nyelvterületről. Az angliai Exeteri Egyetemen oktató szerző művét egyrészt „a vallásszociológiai kurzust életükben először látogató” diákoknak, másrészt a szűk szakmai közegnek ajánlja, hogy vitát generáljon a vallásszociológia mai feladatának helyes meghatározásáról (7). Davie többször megismétli, hogy szerinte „a vallás egyre fontosabb tényező mind a világpolitikában, mind az egyének sokaságának életére gyakorolt hatását tekintve”(15, vö. 16, 19, 23 stb.). Az általa művelt tudományterület célja, „hogy feltárja a társadalmi életvitelnek a vallás sokféle formájával összekapcsolódó mintázatait, és megmagyarázza az így nyert adatokat” (21).

A könyv két előszó után egy hosszú bevezetéssel indul, amely a mű szerkezetének részletes ismertetését, a fogalmak magyarázatát, sőt már kutatási eredmények, szakmai viták és fellelhető trendek bemutatását is tartalmazza. Ez utóbbiak összefoglalása a könyv elején nem tűnik indokoltnak, hiszen részletes tárgyalásukra a következő fejezetekben kerül sor, sőt az egyes fejezetek előtt újabb bevezetések is vannak. A kötet lényegileg két nagy részre tagolódik. Az első elméleti alapvetés, a második a vallásszociológiai kutatások főbb irányzataira és eredményeire összpontosít. Az első fejezetben röviden megismerkedhetünk az alapító atyák – Marx, Weber, Durkheim és Simmel – elgondolásaival, majd az európai és amerikai vallásszociológia főbb fejlődési irányaival és képviselőivel. A bemutatás itt viszont olyan tömör, hogy kérdéses, a vallásszociológiában kevésbé jártas olvasó mit ért meg belőle. Már csak miattuk is érdemes lett volna részletesebben kifejteni az említett, de különösen is az amerikai gondolkodók álláspontját, amelyeket Európában, különösen is a volt szocialista országokban feltehetőleg még kevéssé ismernek. Másutt viszont olyan részletekbe menő könyvismertetésekkel találkozunk, amelyek fölöslegesek. A könyv egyik erénye viszont, hogy a vallások helyzetét és a vallásszociológiai gondolkodást történelmi, eszmetörténeti, politikai, kulturális, nyelvi stb. összefüggésekbe helyezi. Ezzel segíti az olvasót, hogy elkerülje az ideológiai és tudományos csapdákat, amelyek a vallások tárgyalása esetén különösen veszélyt jelentenek. Mintapéldája ennek a szekularizációról szóló fejezet, amelyben a szerző részletesen mutatja be annak kialakulását és fejlődését, gondosan ügyelve a fogalom sokrétűségére is. Természetesen Davie következtetése is megegyezik azzal, amiben a szakma képviselői ma már egyetértenek, miszerint „épp azok az egyházak nem boldogulnak a modern életstílusok kényszereivel, amelyek a legerősebben ellenezték egyház és állam strukturális elkülönböződését. Ennek következménye a vallás elevenségének viszonylagos hanyatlása a modern Európa számos országában, ahol nagyjából még fennmaradt az államvallás intézménye” (80). Spanyolországban és Lengyelországban a katolikus egyház példája jól illusztrálja, hogy a modern élettel szembeni ellenállás és félpolitikai jelenlét hosszú távon megbosszulja magát.

Míg Európában a szekularizáció, addig az USA-ban – ahol sohasem alakult ki az állam és egyház intézményes összefonódása – elsősorban a racionális döntés elmélete (RDE) bír magyarázó erővel.

egysza

Adószám: 19667908-1-43
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.