egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

(...)
E sorok írója a tudomány lelkiismeretére apellál, s az oktatáspolitika legutóbbi változtatási szándékaira egy módon tud (kíván) reflektálni: rendre kimutatni mögöttük egy egzakt embertudományok előtti, premodern, 19. századi gondolkodásmód gyökereit. Ebben a gondolkodásmódban, világképben az emberi akarat jut a valóságosnál nagyobb szerephez, ebből következően vagy a moralizálás-moralitás (az erkölcsnek tulajdonított feltétel nélküli „varázserő”), vagy a kriminalizálás (a fenti módon konstruált „erkölccsel” ellentétesen működőknek bűnösként való tételezése) kerül középpontba.

Vegyük sorra!

(...)
E sorok írója a tudomány lelkiismeretére apellál, s az oktatáspolitika legutóbbi változtatási szándékaira egy módon tud (kíván) reflektálni: rendre kimutatni mögöttük egy egzakt embertudományok előtti, premodern, 19. századi gondolkodásmód gyökereit. Ebben a gondolkodásmódban, világképben az emberi akarat jut a valóságosnál nagyobb szerephez, ebből következően vagy a moralizálás-moralitás (az erkölcsnek tulajdonított feltétel nélküli „varázserő”), vagy a kriminalizálás (a fenti módon konstruált „erkölccsel” ellentétesen működőknek bűnösként való tételezése) kerül középpontba.

Vegyük sorra!

Tanulókép, gyerekkép. Az oktatáspolitika elképzelései mögött a tanulási nehézségeknek erkölcsi hiányként való felfogása áll. A buktatás és a kalkulusokkal való értékelés hagyományainak újraidézése abból indul ki, hogy a rosszul teljesítő gyerek vélelmezhetően kötelességszegő, vagyis a stigmatizálással való fenyegetéssel „téríthető” a jóra. A tanulás ebben a felfogásban nem a megismerés örömét jeleníti meg, hanem a kötelességteljesítését, az önmegvalósítás helyett az önmagunk alávetésének morális parancsa az alapvető.

Tudás, tudásrendszer, tanterv. A fentebb említett princípium is tetten érhető az új kormányzat tantervfelfogásában. A tantervnek a nemzeti kánonként való meghatározása másodlagosnak tekinti az egyén boldogulását és érvényesülését. De ez a tudásrendszer-felfogás („vissza a tananyagokkal a NAT-ba” jelszó) a „befejezett tudás” illúziójával számol, s e befejezett tudásnak még a serdülőkor lezártáig elvégzendő besulykolása szándékával. (Nem számol az emberi megismerés tempójának hihetetlen felgyorsulásával, tantervvel, tankönyvvel szinte követhetetlen változásaival; és a tanuló embert nem tekinti az „életen át tartó tanulás” alanyának.)

Munka. A felfogás középpontjában a „kétkezi munka” áll, a dolgozó ember az ipari forradalmak idején tételezett „bérmunkás” feladatköre. Ez a hamis hipotézis az egyik magyarázata a szakmunkásképzés tanoncoktatáshoz hasonló restaurációjának, az IKT (informatikai) és az idegen

nyelvű kommunikáció – jelesül az angol – lebecsülésének.

Szülők, család. A család „szentségének” 90-es évekbeli – MDF-es – jelszavai elhomályosultak. A szülők nem partnerek, s semmiképpen nem a szülötteik fejlődéséért akár megrendelőként, akár szövetségesként megjelenő szereplők, hanem fenyegetést érdemlő ellenfelek, akiktől a javadalom-elvonás, sőt börtönbüntetés réme védi az állam – a nemzet – nevében fellépő iskolát, pedagógust.

Iskola. Állami felelősségviselés, állami igazgatás, állami elképzelések definiálnák az iskola világát a legapróbb részletekig, az egyetlen „jóiskola-kép”: axióma. Hogy az iskola is – mint az emberi társadalmak, kultúrák megannyi más alrendszere – változatok versenyében igazán fejlődésképes? Nos, erről az oktatáspolitika lényegében nem tud, nem akart tudomást szerezni.

Nemzet. Hasonlóképpen homogén, legfeljebb a 19. századi millenniumi ünnepségek dekorációiban létezett közösség tételezése a kiindulópont. A többség – a „magyarember” olyan homogén „nemzettest”, melyhez bárki másnak csak alkalmazkodnia, asszimilálódnia lehet. Ez a megállapítás érvényes az évszázadok óta velünk élő kisebbségekre is – számukra már terveződnek a szegregáló kisiskola-gettók, de legalább ennyire érvényes a globalizáció létező folyamataira is, a magyarországi iskolákban egyre nagyobb számban felbukkanó koreai, arab, afgán, kínai, akár nyugat-európai kisdiákokra is. (A „migráns” terminus törlése az óvodai alapprogram szövegéből is erre utal.) De az „államalkotó nemzetet” jelentő emberhalmaz megannyi szempont szerinti belső strukturálódása is – akár a kultúrához fűződő viszony – elhanyagolható apróság az új oktatáspolitika társadalomfelfogásában.

Rend. A rend az engedelmesség, a szófogadás, a hallgatás rendje. (A kötelességek és jogok „egyensúlyának” helyreállítása jelszava mögött is ez áll: európai típusú kultúrákban kétségbevonhatatlan alapjogok – így a 20. század legjobbjai által kikövetelt s kidolgozott, legmagasabb szintű nemzetközi egyezménybe foglalt Gyermeki Jogok – csorbításának lehetősége is.)

Ezt az értékelést, elemzést ma is vállalom. A folyamatok kibontakozásában a változások még radikálisabbak lettek, immár alighanem nem is a mégiscsak romantikus 19. századra, hanem annak első „retrójába” mint jelmezbe, haláltánc-jelmezbe öltözködő két háború közti időre, az ún. Horthy-korszakra emlékeztetnek inkább. Emlékeztetnek? Egyre inkább külsőségeiben is vállalt restauráció algoritmusa szerint rendezik az intézményrendszert, a közmédia üzeneteit, a deklarált értékvilágot annak egyre inkább szankciókkal fenyegető agresszív védelmét.

Melyek azok a pontok, melyeken ez a rettenetes, egyre ordasabbnak mutatkozó eszme és politika megpróbálja átrajzolni a pedagógia, az iskola képét?

Vegyük sorra! A felsorolásban a dichotómiák szerkezetét választom. Keményen megmutatkozó, szinte összegyeztethetetlen alternatívákban, antagonizmusokban tudom leírni a különbségeket:

  • állam vagy „civil” társadalom szerepe;
  • állam vagy a piac szerepe;
  • szegregáció vagy méltányosság;
  • forráskivonás a szférából vagy fokozott beruházás az emberi erőforrásokba;
  • „közmunkás” újjobbágyság vagy tudástársadalom;
  • transzcendenciára hivatkozó, monolit szellemi diktatúra vagy pluralizmus, az eszmék szabad áramlása;
  • nemzetinek nevezett bezárkózás vagy európai nyitottság;
  • megosztott ember vagy egész ember;
  • önkény vagy szabadság;
  •  zárt iskola vagy nyitott iskolák, közösségi iskolák.

A maga konkrétságában

 


(A cikk folytatódik! Ha felkeltette érdeklődését, ide kattintva megrendelheti a teljes lapszámot.)


 

Trencsényi László

egysza

Adószám: 19667908-1-43
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.