egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Mi a lelkiismeret? Mértékadó meghatározások szerint:

A lelkiismeret az a alaptapasztalat, amelyben az ember felfogja a jóként felismert valóság kötelező erejű követelményét. A lelkiismeret tehát az ember felelősségvállalásának előfeltétele.” (W. Beinert szerk., A katolikus dogmatika lexikona, Vigilia, Budapest, 2004, 436).

Mi a lelkiismeret? Mértékadó meghatározások szerint: 

A lelkiismeret az a alaptapasztalat, amelyben az ember felfogja a jóként felismert valóság kötelező erejű követelményét. A lelkiismeret tehát az ember felelősségvállalásának előfeltétele.” (W. Beinert szerk., A katolikus dogmatika lexikona, Vigilia, Budapest, 2004, 436). 

A lelkiismeret a szabadság élményének az a mozzanata, amelyben az ember tudatára ébred felelősségének.” (K. Rahner – H. Vorgrimler, Teológiai kisszótár, SzIT, Budapest, 1980, 447).

A felismert felelősség követelménye olyan kényszerítő erő, amely elől az a személy, aki ember kíván maradni, nem menekülhet. Ángyán József a párttársaival gyakorlatilag elment a falig; ellenben az a fal emberileg védhetetlen és vállalhatatlan. Döntenie kellett: marad a „klánban”, a „családban”, vagy kilép az ismeretlenbe, a küzdőtérre, ahol már nincs semmiféle védettsége.

Ángyán Józsefnek volt bátorsága először lemondani a pozíciójáról, most pedig kilépni az orbáni táborból. Szembeszállni azzal a kíméletlen hadigépezettel, amelynek embernek látszó fogaskerekei irgalmat, könyörületet, együttérzést nem ismernek. Őket döntően a keresztényinek hirdetett egyéni és családi anyagi érdek, a mértéktelen hatalom-, haszon- és vagyonszerzés igénye tartja egyben. Elnéző hallgatásukért természetesen az egyháziak is rendszeresen kapnak a koncból.

Egyelőre nem tudni mi lesz a hozadéka Ángyán József eléggé egyedülálló gesztusának. Eddig ugyanis mindenkit a vezéri kegy emelt fel, vagy döntött porba. Hogy valaki önállóan, autonóm személyiségként cselekedjen, ez példátlan a lakájvilágban. Mindenesetre a megmaradt „nemzeti-keresztény” parlamenti csinovnyikok naponta elimádkozhatják azt a verses imát, amely a felvidéki Új Élet-ben, az ifjú katolicizmus szociális és világnézeti folyóiratában jelent meg 1938-ban (7. évf., 2. szám, 82. old.):

Meggyes Ede,
Könyörgés csendes hülyeségért
(Egy magyar ifjú könyvéből 1937-ben)

Uram, add meg azt, hogy hülye legyek:
fülemig sohse jusson el a lárma;
s ha netán kínok, titkok útja várna,
reá ne lépjek én Uram soha…

Csak járjak este halk hangversenyekre
szmokingban, frakkban és hülye mosollyal;
a lelkemet ne étessem a mollyal,
de minden este blazirttá vasaljam…

 A zsúrokon bókoljak sok leánynak
és nippet csenjek emlékül haza,
és jó atyákkal néha a haza
sorsán aggódva közhellyel borongjak…

 S tudjak beszélni Goetheről, ha kell;
és tudjam, hogy ép hétfő volt-e akkor,
mikor szegényt sírba vitte az aggkor,
és Faustot ki játszotta tegnap…

Add, Uram, hogy vak legyek a kínra
és süket annyi véres jajra,
s szerpentint dobjak édes, barna hajra;
s tessék a lányok maguk kelletése,

S ne lássam, hogy a táncestén, a bálban
árverés megy a csókra, húsra, vérre,
és hogy milyen nagy az eszmények bére:
»Kétszáz fixért tied lesz a leányom…«

Ott messze lenn a pécsi bánya mélyén
háromszáz ember halálra készül
könnyes szemmel, éhezve és vitézül; (*)
s ne bántson ez, engedd meg óh Uram!...

óh add Uram, hogy sohse lázadozzam;
legyek művelt jó táncos, sima, könnyed:
a kínra soha-sohse ejtsek könnyet,
és fixet kapjak hallgatásomért…

(*) Vélelmezhetően utalás az 1937. febr. 23-i éhségsztrájkra.

Jakab Attila

egysza

Adószám: 19667908-1-43
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.