egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Elismerem, első látásra elég szerencsétlen kérdésnek tűnik a cím. Mert egyfelől (a természet szentsége oldaláról) ugyan kinek hiányozna az üldöztetés, a szorongattatás? Másfelől (a Biblia szentsége oldaláról) meg – ugye – teljesen mindegy, hogy kell-e vagy nem, keresztény üldöztetés mindig volt és úgyis lesz, törvényszerűen. Teológiailag igénylődik. Katekizmusunk 675. pontjában is így szerepel: „Az üldözés, mely kíséri az egyház földi zarándokútját” máshol pedig „Őt – természetesen Jézust – az egyház történelméből soha nem hiányzó üldözések közepette kövesse a keresztúton" ( KEK 1816).

Bárhogy is nézzük, az üldöztetés valóban egy állandó bibliai helyzet és fogalom, kivétel nélkül mindig pozitív, hősi felhanggal és történelmi időkorlátok nélkül. Az igazakat ugyanis mindig üldözik! – ez a mottó végigkíséri mind az Ószövetséget, mind az Újszövetséget, és ami ennél számunka fontosabb: ott van Jézus figyelmeztetéseiben és ott van az újszövetségi próféciákban is. Ha letesszük a Nagy könyvet, szépen, ahogy illik, János Jelenései után, szinte azt érezzük: ne legyen nyugodt az a keresztény egyházi közösség, amelyet nem csap meg a mártíromság és az üldöztetés füstje. De persze a láng lenne az igazi!

Elismerem, első látásra elég szerencsétlen kérdésnek tűnik a cím. Mert egyfelől (a természet szentsége oldaláról) ugyan kinek hiányozna az üldöztetés, a szorongattatás? Másfelől (a Biblia szentsége oldaláról) meg – ugye – teljesen mindegy, hogy kell-e vagy nem, keresztény üldöztetés mindig volt és úgyis lesz, törvényszerűen. Teológiailag igénylődik. Katekizmusunk 675. pontjában is így szerepel: „Az üldözés, mely kíséri az egyház földi zarándokútját” máshol pedig „Őt – természetesen Jézust – az egyház történelméből soha nem hiányzó üldözések közepette kövesse a keresztúton" ( KEK 1816).

Bárhogy is nézzük, az üldöztetés valóban egy állandó bibliai helyzet és fogalom, kivétel nélkül mindig pozitív, hősi felhanggal és történelmi időkorlátok nélkül. Az igazakat ugyanis mindig üldözik! – ez a mottó végigkíséri mind az Ószövetséget, mind az Újszövetséget, és ami ennél számunka fontosabb: ott van Jézus figyelmeztetéseiben és ott van az újszövetségi próféciákban is. Ha letesszük a Nagy könyvet, szépen, ahogy illik, János Jelenései után, szinte azt érezzük: ne legyen nyugodt az a keresztény egyházi közösség, amelyet nem csap meg a mártíromság és az üldöztetés füstje. De persze a láng lenne az igazi!

Így aztán – immár érthető okokból, a bibliai determináltság miatt – lényegében egyformán nyilatkozik meg a „mainstream” (a történelmi egyházakat értve rajta, az ökumenével lazán összefogva és kissé felturbózva), illetve az oldal- és vadhajtások kavargó tengere (képzavar, de életszerű!). Némi túlzással: a témát illetően hasonlóság van a Vatikán, a Jehova Tanúi vagy éppen az újonnan lángot kapott nagyfigyelmeztetők között. Csak a kicsik és újabbak általában aktuálisan és főleg magukra, a „nem hamis” vagy „nem elhajlott” hitűekre gondolnak, mint üldözöttek, míg a nagyok és régiek, mint pl. a legnagyobb keresztény egyház általában történelmi távlatokban és minden „elismert” keresztényre vonatkoztatva, persze ha katolikus, akkor meg pláne!

Általánosságban

A kereszténységben sok évszázados (és nyugodtan hozzátehetjük: mai) erőpozícióját tekintve vajon hogyan is értelmezzük ezt az kérdést?

Hogy a keresztényüldözésben jelenleg teljes és általános szünet lenne, azt semmiképpen sem állíthatjuk. Sőt ( http://en.wikipedia.org/wiki/Persecution_of_Christians, http://www.persecution.org)! A keresztények megfélemlítése, üldözése, sőt pusztítása – lokálisan, hol itt, hol ott a világban – kétségtelenül olyan tragikus tény napjainkban is, amit nem lehet és szabad szó nélkül hagyni. Az Open Doors keresztény emberjogi szervezet adatai szerint az elmúlt években világszerte fokozódott a keresztényüldözés. A segélyszervezet becslései szerint világszerte több mint százmillió embert üldöznek keresztény hite miatt, és ezzel – számszerűsítve – valóban a mi vallásunk a legüldözöttebb. (http://www.opendoors.org/)

De a sok ténymegállapítás, elemzés, cikk és megnyilatkozás mögött időnként a saját katolikus egyházunk sajtójából is kihallatszik egy – inkább tendenciózus „ugye-ugye!”, mint megalapozott – örök bibliai üldöztetettség-érzés, hangoztatva persze, hogy az igazi nagy szorongattatást, a „végső idők jeleit” mi még csak nyomokban látjuk, főleg a torzuló értékrendben. Egyébként pedig nem tudhatjuk se az órát, se a napot, se az évet, se az évezredet, így aztán mindenképpen legyünk mindig készen.

Egyes újabb és legújabb mozgalmak persze nem annyira ezekre az aktuális távoli hírekre koncentrálnak, ők már inkább igenis az általános közelgő végidőkre türelmetlenkednek, és náluk az üldöztetettség mellett a kiválasztottság, illetve a „Krisztus Maradék Serege”-szerű szlogenes szempontok is nagy szenvedéllyel előtérbe kerülnek. Olvasom az ún. „Nagy Figyelmeztetés” menetrendszerű szövegeit (lehet ugyan legyinteni, ugyan miért olvasok ilyeneket, de amikor harmadik katolikus ismerősöm küldi őszinte lendülettel nekem tovább mailben az aktuális hallomásokat, úgy érzem, muszáj odafigyelni), és látom, hogy a Krisztushoz hű seregek közeli szenvedését 100%-osan biztos prognózisként írja alá „Jézusotok”. Látszik, hogy „MDM”, az ír PR-os hölgy többször is olvasta a Jelenések könyvét.

Nincs bennem cinizmus, nincs bennem semmi harag, sőt, nincs meg bennem egy ügyeletes hitvédő kötelező, szigorú, gyakran leszektázó viszontválasz-ingere se (egyházunk, Ferenc pápával az élen már úgyis finoman, ellenszenzáció nélkül kezeli ezt az ügyet), mert úgy vélem, minden figyelmeztetés elkél ennek a világnak (is). Csak az a görcsösen sportos szenvedéskényszer ne lenne bennük! A biblikus kiválasztottság, kirekesztettség és üldözöttség – szeretettel mázas mégis másokat kirekesztő – örökös magasztja! És persze az a gyanús gyanakvás az egyházzal és pápával szemben! Milyen szeretet az, ami bomlaszt?

De van ebben valami logika is. A teljes, azaz a minden krisztuskövető egyházat, mozgalmat és hívőt és azok holdudvarát magában foglaló ún. „keresztény világ” önmagát en bloc nehezen tudja üldöztetni. Így aztán a kicsik elsősorban a „ nagyok”, a „hamisak” (egyes, patmoszi parázstól elhomályosult klubok szerint a „parázna Nagy Babilon”) dogmái, hitelvei, megoldásai és persze arroganciája, pompája és politikai szerepvállalása miatt szeretnek újprotestálni, szenvedni, kiválasztódni és kirekesztődni. Elviekben. Gyakorlatilag pedig pl. nálunk a kapóra jött csúnya, igazságtalan egyháztörvények miatt (de vajon létezhet-e igazságos?). A nagyok a mi tájékunkon pedig – jobb híján – a mártíromságosabb közeli múltba merengnek és emlékeznek (sajnos, van mire, sokunknak egyénileg is), aztán a „korszellem támadása” miatt aggódnak, és a távoli országokban lezajló események – ne kerteljünk –, főleg az iszlám erőszak miatt szolidárszoronganak és részüldözöttetnek. Mert a Vatikánt, a katolikus egyházat bíráló mindenféle alapos vagy alaptalan kritikák és „ármányok” általában nem olyanok, amelyek miatt – egyelőre – testületileg szenvedni kéne, maximum az abból eredő feladatok nehézségei miatt. A (mindig) bűnös korszellem pedig egyelőre még nem üldözi a keresztényeket, legalábbis a bibliai elvárásos formában biztosan nem. Az egyház szilárd kiállása az élet feltétel nélküli védelme (abortusz, eutanázia tilalmak), valamit a szexualitás legfontosabb kérdéseit illetően persze magával jár a szakadatlan, éles, időnként manifesztatív és/vagy megvető kritikákkal (maradi, retrográd, álszent...), de lássuk be, jól bírja/bírjuk. És nem is vagyunk egyedül.

Nem szeretném, sőt, nem akarom a téma fontosságát, valamint a reális veszélyeket „laodiceai langyos” módon alábecsülni, de úgy látom, a keresztény egyház(ak) jelenlegi üldözöttségi állapota és fenyegetettsége lényegében hasonló egy mai emberéhez. Azaz: hely, életkor és alkat kérdése. Ezen túlmenően pedig az egyházi (testületi, kollektív), illetve az egyéni üldözöttség elkülönülése gyakori eset volt és lesz is a történelemben.

Mindenképpen üdvös, hasznos és megnyugtató, hogy a vallásüldözést már régóta figyelik, elemzik arra szakosodott szervezetek, az ENSZ-nek pl. ún. vallásügyi jelentéstevői vannak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) a közelmúltban konferenciát is rendezett a kérdésben, a már említett, holland alapítású Open Doors International szervezetnek pedig fő profilja a keresztényüldözés folyamatos szemmel kísérése. Feltételezem, hogy a Vatikánnak is van bizottsága vagy felelőse a keresztényüldözést illetően, mindenesetre a Szentszék állandó képviselője az ENSZ genfi hivatalainál, Silvano Tomasi érsek igen gyakran hallatja hangját az üldözés kérdésében is. Nem garanciák ezek persze a javulásra, de legalább tudhatjuk, hányadán állunk. (Noha jelen gondolatfüzérem a keresztény vallás üldözése témáját feszegeti, más vallások üldözése mellett sem mehetünk el szó nélkül, sőt, azt is látnunk kell, hogy nemcsak a bocsánatkérésekre ingerlő régmúltban, hanem bizony most is vannak helyek, ahol éppen a keresztény hatalom, túlsúly vagy megítélés üldözi a nem keresztényeket, verbálisan vagy akár fizikálisan is.)

Vajon várható-e általános, valós, biblikus, „eleve elrendelt” keresztény- vagy egyházüldözés? Vagy annak jelei? Vagy akár csak a mai helyzet romlása? A mában élünk. A távoli jövőbe senki se láthat, hosszútávon persze minden előfordulhat, de „hosszútávon mindnyájan meghalunk” (Keynes). Jelek pedig mindig voltak, vannak és lesznek is. Tehát nézzük a dolgot rövidtávon, a közelből távolodva és először politikai oldalról. Az mindig olyan hangulatos.

Magyarországon

Hazánk egyelőre veszélyesen jól áll. Orbán Viktor edzőmentes csatárunk sok testcseles „kurzussal” kedveskedik a lelátó keresztény A-szektorának, de ha megbukik egyszer, akkor se lesz baj: Gyurcsány Ferenc színművészünket ugyanis „többször bérmálták”, Bajnai Gordon – láttuk a Bazilikában – fejből és átérzéssel tudja és mondja a Miatyánkot, Mesterházy Attilát pedig egy teológiát hanyagolni kényszerülő, négyfalus, túlterhelt egyszerű plébános is fél nap alatt meg tudja győzni a Biblia teljes igazságáról. Kuncze Gábor alapból piarista gyerek, a bibliai szarkazmus kiváló szakértője, de azzal csak kisebb, idegekre ható üldözést lehet megvalósítani. Schiffer András halk szavú urbánus értelmisége sajnos nem tényező. Fodor Gábor pedig már liberális alaphelyzetéből adódóan is annak örül, ha előre köszönhet egy püspöknek. A Jobbikba már kevesebb nagyvonalúság szorult, és van egy kis necc, hogy kifáradva a szakadatlan üldözésben, keresztény népünk üldöztetettségének serkentésére fölhúz magára egy kis matyóvirágos párthus-köpenyt – de a színházi műsoroknak elengedhetetlen attribútuma, hogy viszonylag gyorsan véget érnek. Plafonleszakadástól pedig én nem tartok.

A néven nevezettek lényegében egy társulatot alkotnak. (Fújjon magában, szóljon rám, vagy csapjon nyakon érvekkel, aki nem így látja! Vagy aki már nagyon várja a plafonszakadást). Más meg egyelőre nincs a palettán. Illetve csak mi vagyunk. És mi sem vagyunk se jobbak, se rosszabbak, mint a politikusaink, tehát úgy gondolom, hogy fenti jókedvű soraimban a sértésnek nyoma nem volt. 

Katolikus hittestvér-haverom mondja: „Te, jó lenne már egy másik, akár egy egyházellenes kormány is, nem ez a mostani «kétszínű álkeresztény», mert ezek csak lejáratnak bennünket. Különben is, egy kis nyomás egész biztosan tartást, önállóságot és tisztaságot hozhatna az egyházunknak”. „Komám – vélem magamban az igazságot és mondom is neki –, kár előre örülni az üldöztetéses tisztulásnak, mert egyelőre nem fog menni. Ismerve a viszonyokat, ugyan milyen formáció lenne bolond a nagy keresztény egyházakkal és a híveikkel ujjat húzni? Bármennyire is csökken a népszámlálós létszámunk. Bármilyen harciasan kritizálnak, kereszténykurzusoznak, netán klerikálfasiztáznak, bizonyos többször bukott, mégis csillogószemű igazdemokraták. Hatalomra kerülve ugyanis mindenki megváltozik. Szerintem inkább valamiféle újbóli osztozkodás, (divide et impera!), esetleg «tisztulási harc» kezdődne, de nem biztos, hogy bármiféle valós tisztulás. Majd meglátjuk. (Vagy nem.)” Patt!

Hegedűs Zoltán

 

 


(A cikk folytatódik! Ha felkeltette érdeklődését, ide kattintva megrendelheti a teljes lapszámot.) 


 

 

 

egysza

Adószám: 19667908-1-43
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.