egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

A keresztény ethosz

Bibliakateológiai-missziológiai gondolatok a menekültválság kapcsán

Bevezetés

A menekültválság nem kis mértékben osztja meg Krisztus magyarországi egyházát. Ennek egyik sajnálatos okát abban látom, hogy a teológiai és a vele összefüggő missziológiai szempontokat nem mérlegelik megfelelően. Most ezt próbálom orvosolni, először elemezve a jövevények és idegenek megítélését az Ó- és az Újszövetségben, majd ennek fényében – korántsem a teljesség igényével – számba véve az Egyházat érő missziológiai kihívásokat. E tanulmány nem a Biblia álláspontját mutatja be, ám annak egy fontos szeletét, amely a vitában mintha háttérbe szorulna, jóllehet véleményem szerint a keresztény ethosz kérdésében meghatározó.

Ószövetség

Izráel eredete: Az exodus

Az ószövetségi tudományban kevés dologban van egyetértés, így sokatmondó az a communis opinio, miszerint az Egyiptomból való szabadulás meghatározó volt Izráel teológiai tanúsága és az Ószövetség számára. Az exodus kétségtelen és szintén meghatározó velejárója Izráel státusza: az Ószövetség tanúsága szerint Izráel Egyiptomból a politikai-társadalmi körülmények miatt volt kénytelen távozni, és menekültként érkezett Kánaán földjére. Ezt a tényt Izráel eredetében nem szabad figyelmen kívül hagyni, ahogy az Ószövetség sem hagyja.

Az exodus etikai következményei

Az Ószövetségben az exodus nem egyszerűen a dicső nemzeti múlt kezdete. Az esemény súlyos felelősséget ró Isten népére. A témánkban legjelentősebb ószövetségi kifejezés a gūr igéből (’idegenként tartózkodik’) képzett derivátum, a gēr (’jövevény’), illetve a zār, ben nēkār, nokri (’idegen’) főnév. Az utóbbi a prófétáknál etnikai és politikai idegent, tehát nem izráelit, gyakran ellenséget (asszírokat, babiloniakat, egyiptomiakat) takar. A bölcsességi irodalomban a ’másik’, ’kívülálló’ jelentést hordozza inkább, ezért gyakran a saját közösségét fenyegető személyre utal. Általánosságban megállapítható, hogy az „idegen” szinte mindig fenyegetést jelent Izráel egzisztenciájára vagy identitására, így a ’pogány’ megfelelője lesz, akivel nem köthető szövetség, és aki Jahve számára elfogadhatatlan.

A jövevényt semmilyen vérségi kapcsolat nem köti azokhoz, akikkel együtt él vagy utazik. Már bizonyos ideje az országban él, ezért különleges státuszt élvez. Hazáját politikai, gazdasági vagy egyéb körülmények miatt hagyta el, és menedéket egy másik országban, közösségben keres, mint Ábrahám Hebrónban (1Móz 23,4), Mózes Midjánban (2Móz 2,22; 18,3); Elimelek és családja Móábban (Ruth 1,1). A jövevényt nem illeti meg minden állampolgári jog, például nem birtokolhat földet. Általában szegény (3Móz 25,47), s mint ilyen, egy izráelinek a szolgálatában áll (5Móz 24,14), és a gazdaságilag kiszolgáltatottakhoz tartozik. Ám ezért társadalmi-gazdasági szolidaritásra (3Móz 19,34) és isteni segítségre számíthat (5Móz 10,18; Zsolt 146,9; Mal 3,5).

A jövevény

  1. ugyanolyan bánásmódban kell, hogy részesüljön, mint a teljes jogú izráeli (3Móz 19,34; 5Móz 10,19),
  2. nem szenvedhet elnyomást (2Móz 22,20–23; 23,9),
  3. az izráelihez hasonló jogokat élvez tizedben (5Móz 14,29), szombatévben (3Móz 25,6), menedékvárosokban (4Móz 35,15);
  4. (ha pedig körülmetélkedett: 2Móz 12,48) életét ugyanazon polgári és vallási törvénykezés szabályozza, mint a született izráeliekét: részt vehet vallási ünnepeken, áldozhat, és a tisztasági előírások rá is vonatkoznak. A hétköznapokban gyakorlatilag nem volt különbség a kettő közt.

Emellett azonban olykor az ősatya, Ábrahám (1Móz 23,4) és leszármazottai, Izráel (3Móz 25,23; vö.: Zsolt 39,13; 119,19; 1Krón 29,15) is gērek az ígéret földjén Ezek nemcsak szociológiai, hanem teológiai kijelentések is, amelyek az érintetteknek nemcsak Jahve előtti viszonylagos státuszát, hanem a választott nép és a jövevények törvény előtti egyenlőségét is aláhúzzák.

Czövek Tamás
református lelkész
docens
Wesley János Lelkészképző Főiskola,
Pünkösdi Teológia Főiskola


Share


Hozzászólások

egyszaKözhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.

Új adószámunk:
19667908-1-43