egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

A keresztény Nyugat védelme?

Az európai új jobboldal „politikai teológiájának” kritikája

Európa számos országában a politikai történéseket sok éve egyre nagyobb mértékben új jobboldali pártok határozzák meg. Gondolok itt Le Pen mozgalmára (Front National – Nemzeti Front) Franciaországban, az FPÖ-re (Freiheitliche Partei Österreichs– Osztrák Szabadságpárt), Belgiumban a Vlaams Blokra (Flamand Blokk), és újabban a német AfD-re (Alternative für Deutschland – Alternatíva Németországért). Ezek a jobboldali mozgalmak szélsőségesen megkérdőjelezik a háború utáni rendet, különösen az Európai Unió béketörekvéseit. A Közel- és Közép-Kelet szétesése, valamint számos afrikai állam instabilitása következményeképpen keletkezett menekülthullámok a legújabb időkben drámai módon járultak hozzá olyan új jobboldali pártok felemelkedéséhez, amelyek néhány országban – a megszerzett szavazatok szerint – már a legerősebb párttá váltak.

Ebben, az Európa számára sorsdöntő órában szeretném a következőkben néhány gondolattal bemutatni az új jobboldali pártok ideológiájának kapcsolatát a kereszténységhez, illetve a keresztény egyházakhoz. Azért is, mert éppen a legutóbbi időkben, bár nem az összes, mégis néhány jelentős új jobboldali párt a „keresztény Nyugat védelmezőjeként” határozta meg magát, és kereste a szövetség lehetőségeit a kereszténységgel, illetve egyházi csoportokkal. Ilyen módon a jelenkori Európában egyszerre csak létrejött egy új politikai teológia; ez annál meglepőbb, mivel a hetvenes-nyolcvanas években keresztény konzervatív körök a leghatározottabban szembeszálltak a dél-amerikai felszabadítási teológia „politikai teológiájával”. A felszabadítási teológiák – ez volt Robert Spaemannak a Hittani Kongregációig jutott fő szemrehányása – átpolitizálják a keresztény hitet, és az Isten Országáról szóló jézusi tanítást szocialista utópiává változtatják. Az új jobboldali pártok és a keresztény-konzervatív csoportok közötti aktuális szövetségek arról árulkodnak, hogy nem az „átpolitizálás” mint olyan, hanem a keresztény tartalmak és a baloldali politikai eszmék közötti kapcsolat volt a fő probléma, amelyet most nyilvánvalóan egy jobb-, illetve új jobboldali keresztény politikával akarnak felcserélni.

Amint a bevezetésben említettem, mondanivalómat új jobboldali pártok ideológiai horizontjainak bemutatására korlátozom. Ilyen módon nem fogom sem az új jobboldali mozgalmak felemelkedésének okait, sem az aktuális menekültkérdést közelebbről vizsgálni. Ennek ellenére bevezetésként szeretnék ezzel kapcsolatosan is tenni egy rövid megjegyzést.

Az új jobboldali pártok nem a semmiből keletkeztek, hanem abból a morális vákuumból, amelyet a legutóbbi harminc esztendő neoliberális vihara okozott. Ebben az időszakban ment végbe a szociáldemokrata és a kereszténydemokrata pártok erkölcsi magjának megolvadása is. Röviden összefoglalva: amint a fasizmus a féktelen liberalizmusra adott reakció volt, úgy lett az új jobboldali, illetve posztfasiszta ideológia a neoliberalizmusra adott válasz.

A menekültkérdés olyan komplex kérdés, amelyet globális szempontból kell vizsgálni. Nem kevésbé összetett okai vannak a gyámoltalanságnak és annak a lassan már bizarr, nyilvános retorikának is, amellyel Európában a menekültkérdést tárgyalják. Álljon itt szemléltetésül egy történeti megjegyzés, és azután még egy, az aktuális menekültválságot illetően.

Európa a 16. század óta a kivándorlók kontinense volt. A 19. században a piacgazdaság belső dinamikája az európai államokat jelentős problémák megoldására késztette. Ekkor olyan gondolkodók, mint Hegel, a fölösleges proletariátus gyarmatokba telepítését ajánlották. 1800 és 1960 között kereken 60 millió olyan európai emigrált, aki kifejezetten gazdasági menekültek volt. Csak 1900 körül, amikor Barcelonában kolera tombolt, néhány év alatt egymillió spanyol hagyta el az Ibériai-félszigetet. Ez azt jelenti, hogy az újkori történelemben Európa most első alkalommal lett menekültek tömeges vándorlásának célpontja. Olyan tapasztalat ez, amellyel Európa szemmel láthatóan nehezen boldogul. A világ azonban közben önálló államok egységévé lett. Ez konkrétan azt jelenti, hogy Szíriának vagy Afrika szegény térségeinek nincsen olyan gyarmata, ahova az emberek a polgárháború vagy a szociális nyomor elől menekülhetnének.

Hans Schelkshorn filozófus,
egyetemi tanár
Keresztény Filozófiai Intézet, Bécsi Egyetem

Németből fordította Schindler Mátyás

 

Megjelent az Egyházfórum 2016/3. számában


A teljes cikk és lapszám megrendelhető!


 


Share


Hozzászólások

egyszaKözhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.

Új adószámunk:
19667908-1-43