egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Szekularizáció, individualizáció vagy a vallás piaci modellje

Az „Egyház és vallás a kibővített Európában” kutatási projekt eredményei1

1. Bevezetés – eltűnnek vagy visszatérnek a vallások Európában?

Hogy a vallásnak továbbra is van némi jelentősége az európai társadalmakban, azt példaszerűen mutatják azok a viták, amelyek arról szóltak, hogy említés történjen-e Istenről az európai alkotmányban, vagy hogy Törökország csatlakozhat-e az Európai Unióhoz. Sőt egyre gyakrabban hallunk a vallások, az istenek vagy akár egy „vallásos megatrend” visszatéréséről is.Hogyan egyeztethető ez össze azzal az eddig biztosnak hitt felismeréssel, hogy a modern Európa egyre szekulárisabb? Vajon nem azt hallani mindenütt, hogy egyre inkább megszakad a keresztény hagyományok továbbadása, és a modern ársadalmakban látszólag megállíthatatlan az egyházaktól való elfordulás? A vallás európai fejlődésével kapcsolatos két homlokegyenest ellentétes álláspont közül vajon melyik az igaz?

Ezeket a kérdéseket nem lehet megválaszolni úgy, hogy abszolútnak vélt igazságokat nyilatkoztatunk ki, vagy válságforgatókönyveket készítünk, esetleg spekulációkba bocsátkozunk, hanem csak akkor, ha józanul elemezzük az empirikus eredményeket, amelyek a vallásosság fejlődését és helyzetét mutatják. Minden megfigyelés közös vonása, hogy a vallásnak csak (evilági)
társadalmi jelenlétére vonatkozik, amibe egyaránt beletartozik az egyes ember vallással kapcsolatos felfogása és értelmezése, valamint a vallási magatartásformák és meggyőződések vizsgálata is. Ez már vallásszociológiai megközelítés, mely szerint a vallást nem mint teológiai hitrendszert, hanem annak társadalmi állapotát és terjedését vizsgáljuk – vagyis az emberek vallásosságának a különböző oldalait és megnyilvánulásait. A vallásszociológust nem az egyes emberek valláshoz és hithez való személyes viszonya, esetleg pszichológiai fejlődése érdekli, hanem a közös vallási mintázatok és ezek függése a társadalmi folyamatoktól.

Annak érdekében, hogy az európai vallásosság fejlődési tendenciáinak kérdéséhez közelíthessünk, tudományosan indokoltnak tűnik a lehetséges elméleti magyarázatok összegyűjtése, hogy később ellenőrizhessük hasznosságukat. Ez az elméleti beágyazás kettős értelemben is segítséget nyújt: először megkönnyíti az olvasó tájékozódását az empirikus eredmények dzsungelében, másodszor pedig az elemzés végén lehetővé teszi, hogy a jövőbe tekintsünk. A jelenlegi vallásszociológiában három nagyobb iskola található3, amelyek más-más álláspontot képviselnek az európai vallásosság értelmezésében és a fejlődés irányának előrejelzésében.

2. Elméleti kiindulási feltételek és a vallásszociológia kérdése

Az első modell a szekularizációs elmélet. Ezen megközelítés szerint a modern társadalmakban folyamatosan csökken az egyház és a vallás társadalmi súlya4, ami a vallás és a modernitás egyik alapvető feszültségéből ered. Különösen a modernitásban rejlő folyamatok – mint a racionalizálás, funkcionális differenciálódás és az egzisztenciális szociális (és különösen a társadalmi-gazdasági) bizonytalanság megszűnése5
– ahhoz vezetnek, hogy a mindennapi életben a vallás elveszíti jelentőségét. A vallás egyre inkább kiszorul a közéletből és az emberek hétköznapjaiból, a vallások által meghatározott normák pedig a társadalom tagjai számára elveszítik kötelező érvényüket. Ezen kívül egyre többen fordítanak hátat a vallás társadalmi formájának, vagyis az egyházaknak. Fönnáll annak a veszélye, hogy a vallás közösségi és társadalmi bázisának elvesztésea modernizálódó társadalmakban bizonyos késéssel a hit és a szubjektív vallásosság csökkenéséhez is vezet.7

A vallási individualizációs tézis alternatív modellje különbséget tesz a személyes hit és az emberek egyházzal való kapcsolata között.Ez az európai és különösen is a német nyelvterületen erősen elterjedt megközelítés egy antropológiai állandónak tekinti az egyéni vallásosságot, amely elválaszthatatlan az emberi természettől. A következmény: bár a vallás társadalmi formája egyre kevésbé fontos, az egyéni vallásosság formája csupán megváltozik.Ez új vallási közösségi formákban nyilvánosan is megmutatkozhat, de egy magán és „láthatatlan vallás” keretei között is maradhat. Különösen ez utóbbi kelti azt a (az individualizációs elmélet szerint hamis) benyomást, hogy a hit eltűnőben van. Ezért a modell hívei azt vetik a szekularizációs álláspont képviselőinek a szemére, hogy egyoldalúan csak vallásszociológiai kérdésekre koncentrálnak, és a vallás egy olyan meghatározott fogalomával dolgoznak, amely már egyáltalán nem képes megragadni a modern társadalmakban zajló folyamatokat. Ők is elismerik ugyan, hogy ezek a folyamatok kedvezőtlenül érintik az emberek egyházi integrációját, de azt már nem, hogy ez egyben szubjektív vallásosság csökkenését is jelentené.

A harmadik magyarázat a vallás piaci modellje vagy a racionális döntés elmélete, amely szerint az USA-ban tapasztalható helyzet a vallás és vallásosság társadalmi fejlődésének mintapéldája, az európai fejlődés pedig történelmileg kialakult külön utasság.10

Az elmélet képviselői úgy vélik, hogy Európa speciális esete csak eltereli a figyelmet a vallási kínálat és vallási kereslet általánosan érvé-
nyes összefüggéseiről. A vallási vitalitás – amelynek magyarázata mind a piaci, mind a szekularizációs elmélet fő feladata – a piaci modell szerint elsősorban az egyházi kínálattól és a piac állami szabályozásának mértékétől függ.11

A monopolhelyzetben lévő egyházak már nem tudják megfelelően kielégíteni az individualizálódó és állandóan vallási magyarázatokat kereső hívek egyre változatosabb érdeklődését. Ha a vallási piacon csak a korábbi, régóta jelenlévő szolgáltatók (egyházak) vannak jelen, akkor ez a lakosság vallási aktivitásának visszaeséséhez vezet. Csak a konkurencia megjelenése és az ebből eredő verseny vezethet a vallási élet megerősödéséhez, mert a kereső hívek csak ez esetben találnak olyan kínálatot, amely megfelel szükségleteiknek. Ha feltételezzük, hogy a vallási magyarázatok kínálata utáni kereslet állandó, akkor ezt a harmadik modellt kínálat oldali megközelítésnek (supply-side-approach) is nevezhetjük.12

Döntő különbség a szekularizációs elmélettel szemben az a feltételezés, hogy a vallási pluralizmus pozitívan hat a vallási vitalitásra, a modernizáció nem feltétlenül vezet a vallás társadalmi jelentőségének csökkenéséhez, és hogy minden ember az élet végső értelmének kérdéseire a vallási kínálatok között keresi a választ. A további elemzés céljából célszerűnek tűnik Karel Dobbelaere differenciált megközelítése, aki a szekularizáció különböző szintjeit különíti el. Dobbelaere különbséget tesz társadalmi szekularizáció (societal secularization), szervezeti szekularizáció (organisational secularization) és individuális szekularizáció (individual secularization) között. Az individuális szekularizáció az egyes polgár vallással szembeni növekvő távolságát jelenti. Ez egyaránt magában foglalja a vallási részvétel leépülését és a szubjektív vallásosság csökkenését vagy átalakítását.13

A szervezeti szekularizáció azokra a tendenciákra utal, amelyek a vallási közösségek fölbomlásához vezetnek a racionalizálási folyamatban és abban a belső elvilágiasodásban, amelyben megváltozik az egyházak társadalmi megjelenési formája és önképe. Ez a megközelítés tehát az egyházi szervezetre és annak fejlődésére vonatkozik. A társadalmi szekularizáció a modern társadalmak funkcionális differenciálódásának a következménye. A társadalom különböző alrendszerei ugyanis olyan funkciókat vesznek át, amelyeket eredetileg a vallás látott el. Mindenekelőtt meg kell említeni a normák és vallási szabályok szociális integráló szerepét, amelyek a modern társadalom polgárai számára elveszítik jelentőségüket. A megkülönböztetés ellenére mindhárom folyamat kölcsönösen összekapcsolódik. Mivel a korábban ismertetett három elméleti modell között zajló vita elsősorban a társadalmi és egyéni szekularizáció területét érinti, a következő empirikus elemzésekben erre a két szintre koncentrálok.

Érdekes volt?
A teljes részlet elolvasható, ha megrendeli az elektronikus vagy nyomtatott változatott! Kattintson ide!

1 - Elhangzott a „Vallások és egyházak az egyesült Európában” című konferencián a Pécsi Tudományegyetemen 2009. március 6-án.

2 - F.W. Graf, Die Wiederkehr der Götter. Religion in der modernen Kultur, Bonn 2004; M. Riesebrodt, Die Rückkehr der Religionen. Fundamentalismus und der „Kampf der Kulturen“, München 2001; P.M. Zulehner, Wiederkehr der Religion? in: H. Denz (Szerk.): Die europäische Seele. Leben und Glauben in Europa. Wien 2002, 23-42; R. Polak, Megatrend Religion, Ostfi ldern, 1999. Az új Bertelsmann-monitor is rámutat arra, hogy európai kontextusban több a vallásosság, mint azt sokan korábban hitték. Ld. Bertelsmann Stit ung, Woran glaubt die Welt? Analysen und Kommentare zum Religionsmonitor 2008, Gütersloh, 2009.

3 - Kétségtelenül léteznek más elméleti megközelítések is a vallási fejlődés magyarázatára, de ezek ritkán alkotnak olyan zárt rendszert, mint a három központi vallásszociológiai megközelítés. Példaként említhetjük J. CASANOVA, Public Religions in the Modern World, Chicago 1994 című széles körben elfogadott művét, amely számos ponton kapcsolódik a vallás piaci modelljének érveihez, és ezeket összekapcsolja azokkal a megfontolásokkal, amelyek a vallást a nyílt civil társadalom részének tekintik. 

4 - Vgl. P.L. Berger, h e Sacred Canopy. Elements of a Sociological h eory of Religion, New York 1967; S. Bruce, God is Dead. Secularization in the West, Oxford 2002; K. Dobbelaere, Secularization. An Analysis on three levels, Brüssel 2002; D. Pollack, Secularization revisited – eine Meistererzählung auf dem Prüfstand, Frankfurt/Oder 2006; B.R. Wilson, Religion in sociological perspective, Oxford/New York 1982; D. Voas, h e Continuing Secular Transition, in: D. Pollack/D.V. Olson (Hgg.): h e Role of Religion in Modern Societies, New York/London 2008, 25-48.

5 - Ld. P. Norris/R. Inglehart, Sacred and Secular. Religion and Politics Worldwide, New York 2004. A szerzők újra visszatérnek marxi alapelvhez, miszerint a nyomor és a vallásosság összefüggnek.

6 - Különösen Steve Bruce skót vallásszociológus mutat rá ennek a folyamatnak a központi jelentőségére a szekularizációs elméletről írt fejtegetéseiben. Ld. S. Bruce, God is Dead (3. lábj.), 41-43.

7 - Olyan szekularizációs elméleti szakember alig akad, aki a vallás teljes eltűnését jósolja. Ld. B.R. Wilson, Religion (3. lábj.), 150-151; S. Bruce, God is Dead (3. lábj.), 41-43. Inkább, néha kicsit következetlenül is, a szubjektív vallásosság valamilyen meghatározatlan megmaradását tételezik fel, amely abból ered, hogy az élet értelmének kérdésének nem lehet megkerülni. Mindenesetre a hívek száma a modernizáció során tovább csökken, és a pluralizmus értelmében különböző vallási közösségek között oszlik meg. Ld. S. Bruce, God is Dead (3. lábj.), 42-43.

8 - Ld. T. Luckmann, Die unsichtbare Religion, Frankfurt/Main 1991; D. Pollack/G. Pickel, Religious Individualization or Secularization? Testing hypotheses of religious change – the case of Eastern and Western Germany, in: British Journal of Sociology 4/2007, 603-632; M. Wohlrab-Sahr, “Luckmann 1960” und seine Folgen. Neuere Entwicklungen in der deutschsprachigen Religionssoziologie, in: B. Orth/T. Swietering/J. Weiß, Soziologische Forschung: Stand und Perspektiven, Opladen 2003, 427-448.

9 - Ld. T. Luckmann, Die unsichtbare Religion (7. lábj.), 77-86 és 96-103.32

10 - Az Európában történelmileg kialakult külön-utasság tézisét vallja G. Davie vallásszociológus is: G. Davie, Patterns of Religion in Western Europe. An exceptional Case, in: R.K. Fenn (Szerk.), Sociology of Religion, Oxford 2001, 264-278; U.ö., Europe: h e Exceptional Case. Parameters of Faith in the modern World, London 2002.

11 - Ld. R. Stark/W.S. Bainbridge, A h eory of Religion, New Brunswick 1987; R. Stark/L.R. Iannaccone, A Supply-Side Reinterpretation of the „Secularization“ of Europe, in: Journal for the Scientifi c Study of Religion 33/1994, 230-252, valamint R. Stark/R. Finke, Acts of Faith. Explaining the Human Side of Religion, Berkeley 2000.

12 - R. Stark/L.R. Iannaccone, Supply-Side (12. lábj.).

13 - Ld. K. Dobbelaere, Secularization (3. lábj.), 38-39, 137-140.

egysza

Adószám: 19667908-1-43
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.