egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Louis de Bonald filozófus és esszéista monarchikus érzelmű volt, és egyházhű katolikus. (Az ő nevéhez szokás kötni a „trón és oltár szövetsége” kifejezést.) A konzervatív gondolkodó Théorie du pouvoir politique et religieux (A politikai és vallási hatalom elmélete) című munkájában (1796) a felvilágosodás eszméit romboló hatásúaknak nevezte, a demokráciát „az egyéniségek anarchiájának”, a liberalizmust „a társadalom atomizálása elméletének”. De hol tartunk ma? Az állam és az egyház szétválasztását egyértelműen az európai társadalomfejlődés jelentős vívmányának tartjuk; országainkban többé-kevésbé meg is valósult, ám számos aggasztó jel utal arra, hogy léteznek az elmélettel ellenkező gyakorlatok. GABRIEL ANDREESCU politológia-professzor, a téma nemzetközileg elismert szaktekintélye szerint Romániára egyenesen „a teokrácia árnya” vetül. Noha a román törvényhozás az Emberi Jogok Európai Nyilatkozatának szellemében semleges jogi szabályozást alkotott, a gyakorlatban olyan részrehajló rendelkezések és intézkedések sora születik, amelyeknek egyértelmű kedvezményezettje a Román Ortodox Egyház. A tanulmány az elfogulatlan, kiválóan adatolt szakmai megközelítést konkrét példák ismertetésével teszi érzékletessé. Lengyelországra is kitekintünk. Ha szóba kerül, asszociációink rendszerint a következők: erősen katolikus ország, szent pápát adott, történelmi múltja és főként jelene sok hasonlóságot mutat a magyarral. Nézzük mindezt közelebbről, mélyebb összefüggésekben! Milyen a lengyel katolicizmus a mindennapokban, milyen szerepet játszik az Egyház az ország életében, milyen kapcsolata a politikával és a hatalommal? Hogyan viszonyul a ferenci reformokhoz? Ezekre és további kérdésekre találhatunk válaszokat az élete jelentős részét Lengyelországban töltött HEGEDŰS ZOLTÁN színes és lendületes írásában.

TEOLÓGIA rovatunkban SZABÓ FERENC SJ a vallási pluralizmus korának új kihívásaival szembesít, rendtársa, Jacques Dupuis, a Pápai Gergely Egyetem volt professzora gondolatmenetét követve. „A vallások teológiájának alapvető kérdése ez: mi a viszonya az emberiség vallási hagyományainak a hit alapjához, Krisztus elsőrendű misztériumához, nem pedig az Egyházéhoz, mely már amabból ered. Dupuis SJ – továbbgondolva a II. Vatikáni Zsinat tanítását – leszögezi: Isten, aki Jézus Krisztusban véglegesen kinyilatkoztatta magát, jelen van és működik a nem keresztény vallási hagyományokban. A kérdés: hogyan? A vallások keresztény teológiájának ezt kell megvilágítania! Dupuis – a kultúrák és a vallási hagyományok sokféleségét szem előtt tartva – hangsúlyozza a Krisztus-esemény partikularitásának botrányát, amikor Jézus Krisztust az isteni üdvösség egyedülálló, egyetemes közvetítőjének valljuk. Dupuis végül Teilhard de Chardin SJ Egyetemes Krisztusa vízióját javasolja a konkrét-egyetemes, vagyis a Názáreti Jézus – a hit Krisztusa kapcsolatának megvilágítására.”

KAMARÁS ISTVÁN az EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM tárgykörében „Közmunkás Szent József” metaforájával késztet elmélkedésre.
PASZTORÁLPSZICHOLÓGIA rovatunk a kaleidoszkóp új mintázatával gazdagodott: BOZÓNÉ CSERNUS EMŐKE a lelkigondozás és a keresztény coaching módszereit és alkalmazhatóságát veti össze, az utóbbinak az önállóságra vezető szerepét hangsúlyozva.
RANSCHBURG ÁGNES HILDEGARD Martin Werlen-recenziója a megtérést mint személyes feladatot állítja elénk.

PONGRÁCZ MÁRIA

egysza

Adószám: 19667908-1-43
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.