egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Menekülés és keresztény irgalmasság Magyarországon

Az elmúlt év menekültáradatát látva és a cselekvés lehetőségeit keresve – bibliai hátterünkre és hívő hagyományainkra támaszkodva – újra meg kellett kérdeznem magamtól, hogy:

Kinek a kötelessége a másik segítése?

Ki a felelős az emberek (embercsoportok/nemzetek) vélekedéseinek kialakulásáért, ezeken alapuló döntéseik meghozataláért – ki a felelős végrehajtott tetteikért?

Végül: beszélhetünk-e még Európában bibliai iránymutatásról? Időszerű-e még a jézusi modell?

Válaszkísérletemhez a magyarországi menekülthelyzet eseményei adják az illusztrációt.

NÉHÁNY BEVEZETŐ GONDOLAT

A magyar miniszterelnök egyik közelmúltban tett kijelentése szerint „átlag 12 másodpercenként érkezik egy illegális bevándorló Európába”. Ez több mint két és félmillió embert jelentene. Guy Abel angol népességkutató, a bécsi Wittgenstein Demográfiai Központ (Wittgenstein Centre for Demography and Global Human Capital) munkatársa azonban a Nemzetközi Migrációs Hivatal (International Organisation for Migration – IOM), az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (United Nations High Committee for Refugees – UNHCR) és az EU határőrsége, a Frontex adatai alapján ennek a számnak mindössze a felét valószínűsíti. Igaz, az említett szervezetek a három fő belépőhelyen, a görög, az olasz és a spanyol határon mérték vagy becsülték a forgalmat. Lehet, hogy Magyarországon többen haladtak át, mint ahányan Európa határait átlépték?

Guy Abel megerősíti azt a korábbról ismert tényt, amely szerint a népvándorlás és a menedékkeresés fő helyszíne változatlanul nem Európa, hanem elsősorban a támadott haza egy távolabbi, biztonságosabbnak vélt szeglete vagy a földrészen belüli békésebb szegény szomszéd, valamint továbbra is kiemelkedő százalékot képvisel a dél-amerikaiak mozgása Észak felé. Abel azt is megkockáztatja, hogy például az ENSZ – menekültügyi bevételeinek növelése érdekében – egyenesen magasabb számokat jelent a valóságnál. Pedig – a hivatkozott kutató állítása szerint – fél évszázada nem változik a külföldre vándorlók aránya, ez a mindenkori népességnek mintegy 0,6 százaléka.

A helyzet drámai, elborzasztó a szenvedők állapota, látványuk szívszorító, akár szülőföldjük fenyegető határai közé szorultak, akár idegen népek országútjain bolyongnak.

Az elmúlt évben hatszázezer menekült haladt át Magyarországon abban a reményben, hogy Nyugat-Európába költözhet. Egy részük puszta életét féltve hagyta el a Közel-Keletet, főként Szíriát, de jöttek Afganisztánból és Afrika különböző országaiból, máshonnan is. A magyar kormány kezdettől elutasítón állt a kérdéshez. A közhangulat befolyásolása céljából sajátos tömegkommunikációs eszközökhöz nyúlt. Plakátkampányt szervezett, a miniszterelnök pedig úgynevezett nemzeti konzultációt indított. Közpénzen olyan kérdőívet juttatott el az állampolgárokhoz, amely manipulatív kérdésekre adandó manipulált válaszokat rögzíttetett a visszaküldendő levélben. A befolyásoló célzatú riogatás azt közvetítette, hogy a menekültek célja vagy terrorcselekmények előkészítése, vagy a keresztény Európa vallási megszállása, illetve gazdasági kihasználása. Brüsszel pedig, úgymond, „kudarcot vallott a bevándorlás kezelésében”. Ezért a magyar kormánynak kiutasítással és hazatoloncolással kellene reagálnia a határt „törvénytelenül” átlépők cselekményeire, és a bevándorlás helyett „a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására” kellene áldoznia.

Iványi Gábor
metodista lelkész
a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke
a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora


Share


egyszaKözhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.

Új adószámunk:
19667908-1-43