egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

A katolikus megújulás

A 19. század egészen világi volt, a vallásnak kevés tér jutott. Ez a nacionalizmus és a liberalizmus eszméjének százada volt. A liberális eszme jegyében született meg a modern alkotmányos állam, alakult ki a kapitalista termelési rendszer, vált lehetővé a természettudományok rohamos fejlődése. Az ésszerűség elvét hirdető liberalizmus mégis képtelennek bizonyult arra, hogy megoldja a szociális kérdést.

Erre vélt választ adni a század végén meginduló katolikus szociális mozgalom. XIII. Leó pápa 1891-ben Rerum novarum kezdetű enciklikájában a szociális kérdésnek a katolikus megújulás szellemében való megoldását hirdette meg. Elsőrendű feladatként az osztályharc kiküszöbölését jelölte meg, hogy a munkaadók és munkavállalók viszonyát „kölcsönös megértés és igazságosság” jellemezze. Ezért és egyben a „vallásellenes” szakszervezetek ellensúlyozására keresztény munkásegyleteket kell alakítani.

Magyarország a 19. században messze elmaradt a nyugat-európai fejlődéstől. A liberális és nemzeti eszme a szabadságharc bukásával szintén elbukott. De megmaradt a lényegében feudális társadalmi struktúra, amely a kiegyezés után csak látszatra lett liberális. A vagyonhoz kötődő választójog bevezetése nyomán 1880-ban a felnőtt lakosságnak csak 5,9%-a rendelkezett választójoggal. A politikai és közigazgatási vezetés kereken 4000 jómódú nemes kezében volt.

A polgárság gyenge volt, és nem rendelkezett hagyománnyal. A korábban német nyelvű városi polgárság és az elszegényedett nemesek alkották az úgynevezett keresztény középosztályt. A polgárság másik csoportját a zsidók képezték, 1900-ban 851 378 ember, a lakosság 4,5%-a.

Magyarország a latifundiumok hazája volt, ahol a megmunkált föld 37,5%-a nagybirtok volt, és ahol az agrárproletárok százezrei számára az Egyesült Államokba való kivándorlás volt az egyetlen kiút. 1899 és 1913 között 1,2 millió volt a kivándorlók száma.

A gyors ütemű gazdasági fejlődést nem egészítették ki szociálpolitikai reformok, a magyar társadalomfejlődés zsákutcába került. Ez kihatott a vallásosságra is, amely szintén válságba került. A katolikus püspököket pedig inkább vonzotta a barokk reprezentáció fénye, mint a lelkipásztorkodás. Nem csoda, hogy a Rerum novarum követelményeit is figyelmen kívül hagyták. Schlauch Lőrinc bíboros, nagyváradi püspök 1891 augusztusában tartott prédikációjában a nyolcórás munkanap követelését veszélyesnek ítélte, mondván: ez akadályozná a munkásokat abban, hogy több munkával többet keressenek. A magyar katolikus egyház látszólagos nyugalma egy csapásra véget ért, amikor a kormány a kötelező állami házasságkötés törvénytervezetét benyújtotta, amelyet a parlament hosszú vita után 1894. december 9-én elfogadott (XXXI. és XXXIII. törvénycikkek). Az egyházpolitikai törvények körüli harc során alakult meg a Katolikus Néppárt. A katolikus egyháznak Magyarországon is alkalmazkodnia kellett az új idők liberális eszméihez. Ez a feladat erőteljes személyiségeket követelt meg. Prohászka Ottokár kétségtelenül ilyen személyiség volt.

 

Korbuly Dezső
történész, München


A teljes cikket elolvashatja, ha megrendeli a lapszámot, ide kattintva leadhatja rendelésését.


 

egysza

Adószám: 19667908-1-43
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.