egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Sokszor hallunk állami/kormányzati nyilatkozatokban a kereszténységről, mint ami a hatalmon lévők életének és politikájának alapja, keresztény kultúráról, amelyhez ragaszkodnak; új államtitkárság létesítésével védik/mentik az üldözött keresztényeket stb. Legújabban részletezve is halljuk: „a második világháború óta a magyar népnek, a magyar egyházaknak nem volt olyan lehetősége, hogy ilyen támogatást kapjon.” Az első mondatban leírt állítást politikusok hirdetik, alkalmazzák intézkedéseikben; a másodikat a hódmezővásárhelyi plébános beszédét bemutató TV-közvetítésben hallhattuk-láthattuk.

 

Sokszor hallunk állami/kormányzati nyilatkozatokban a kereszténységről, mint ami a hatalmon lévők életének és politikájának alapja, keresztény kultúráról, amelyhez ragaszkodnak; új államtitkárság létesítésével védik/mentik az üldözött keresztényeket stb. Legújabban részletezve is halljuk: „a második világháború óta a magyar népnek, a magyar egyházaknak nem volt olyan lehetősége, hogy ilyen támogatást kapjon.” Az első mondatban leírt állítást politikusok hirdetik, alkalmazzák intézkedéseikben; a másodikat a hódmezővásárhelyi plébános beszédét bemutató TV-közvetítésben hallhattuk-láthattuk.

Dicséretes nyilatkozatok, állítások. Életünk – sokunknak – a kereszténység, kultúránk a keresztény kultúra. Csakhogy. A kereszténység sem nem kormánynyilatkozat, sem nem anyagi támogatás. Röviden: hit és erkölcs. És hiszem, hogy minden erkölcstelen cselekedet végső soron azon alapszik, hogy ember gyűlöl más embert.

A jelen rendszer, vezetője és korifeusai, sokat tettek, sikerrel, a gyűlöletért. Gyűlöljük a migránst! Gyűlöljük a Sorost! Gyűlöljük az NGO-kat! És valóban: a nemzet jelentős része gyűlöli a kijelölt gyűlölendőket. És, ha már megtanulta a gyűlöletet, honfitársunk gyűlöl mindenkit, akit gyűlölni van kedve. Szinte csodáljuk, hogy – hasonlóan az 1984 című regényben leírtakhoz – nem vezették még be a gyűlölet 2 percét.(Tévedtem. Ha államilag előírt kötelezettségként nem is, önként megjelent a gyűlölet. Például egy hűvösvölgyi sétaút padjain, tábláin ilyen feliratokat olvashatnak az arra járók: „Lőjj egy sz… migránst” – lásd a Kirándulás a gyűlölet ösvényén című webhelyet. Egyébként, George Orwell 1984 című regényében a nép ellensége, Emmanuel Goldstein ellen tartanak naponta kötelező gyűlölet két percét Óceániában, amire, mondhatnánk, remekül rezonálnak a Sorost ábrázoló-szidalmazó óriásplakátok.) Hogyan értékelhetjük másképpen keresztény frázisok hangoztatását gyűlölet terjesztése közben, mint a kereszténység meghamisítását?

Reménykedjünk abban, imádkozzunk azért, hogy az egyházi hierarchia képviselői felismerjék a hamisítást. Többen nem ismerték még fel. Hallottam olyan atyáról, aki a gyóntatószékben a Soros-tervet emlegette. Németh László plébánost idéztük már. De számtalan példán láttuk, a történelemben is, hogy az egyház kénytelen volt szakítani egy korábban baráti államhatalommal. Az egyházhoz már akkor is közel álló Morus Tamás elfogadta VIII. Henrik kancellári megbízását – ám amikor kellett, szembefordult vele; ami vértanúságához vezetett. Talán Németh plébános úr is be fogja látni, hogy a kapott anyagi támogatás nem az ő egyházát, az ő hitét támogatja.

Az utóbbi 7–8 évtizedben az egyházak/vallások nehéz korszakot éltek. A „szocializmus” éveit egyfajta egyházüldözésként jellemezhetjük. „Egyfajta” egyházüldözésként, mert egyvalamit nem üldöztek expliciten: nem foglalkoztak azzal (legalább is városokban nem), hogy valaki él-e vallásos életet; azzal, hogy ki miben hisz, miben nem, ki jár templomba, ki nem, azzal a hatalom nem törődött; keresztény (vagy más) vallása szerint bárki nyugodtan élhetett. Ma a helyzet egészen más. Mindenféle kormánypolitikusi megnyilatkozás csöpög a keresztény frázisoktól. Ugyanakkor: féktelen propagandával gyűlöletet hirdet, méghozzá ugyanaz az ember, ugyanaz az apparátus, aki/amely következő mondatával kereszténységét bizonygatja. Számos példa mutatja, hogy – a rengeteg pénzbe került – propaganda vetése meghozta bőséges termését. Bizonyára mindenki ismeri az őcsényi esetet. Az 1. lábjegyzetben idézett webhely ugyancsak mutatja a propaganda hatását. Nagy kérdés, hogy mi kártékonyabb: ha ellenségünktől kell üldözést szenvednünk, vagy ha (állítólagos) hitbeli testvérünk harsogó hamisításával szembesülünk rendre.

Folytatva: miért látnák be az egyház vezetői, hogy szembe kell fordulniuk a jelen hatalommal? Megszállottként hiszek abban, hogy a papi rend tagjai hivatást éreztek erre – úgy is mondhatnám, hogy Isten hívását követve választották ezt az életet; bizonyára Németh László is. Lehetetlen, hogy mindegyikük vagy akár csak többségük elfogadná az erkölcs megcsúfolását, megnyugodva a frázisok hallgatásában. Többen elindultak már ezen az úton. A református egyház Állásfoglalást adott ki (Lásd http://reformatus.hu/mutat/14629/) a választásokkal kapcsolatban, amelyből fél mondatot idézek: „Arra biztatunk, hogy ne támogassanak olyan programot, mely megkérdőjelezi a parlamentáris demokrácia alapértékeit, és társadalmi békétlenséget szít”(kiemelés tőlem). Több katolikus főpap is felszólalt a békétlenség ellen, a szolidaritás mellett. Újévkor a pápa felhívása alapján a Szent Egyed Közösség fáklyás felvonulást tartott, „Tegyük Budapestet a béke műhelyévé jelszóval” – mely jelszó tudatosan szemben áll a folyamatosan hirdetett háborús hangulattal. (Meg kell jegyeznem: az eseményről az Indexből és a Bonum TV-ből értesültem; a szentmiséken felolvasott templomi hirdetések között nem szerepelt az egymást sűrűn követő ünnepek egyikén sem. Meg, ahogy hallom, több más templomban sem.)  A pápát a hatalom egy rangos (és hangos) képviselője által ért – nevezzük így – szidalomra a Magyar Kurír főszerkesztője (2017. július 18-án) részletes és igen megfontolt értékelést írt – mely egyebek között a következőt is tartalmazza: „De azt hiszem, ésszerű megfontolásokkal itt és most nem tudunk semmit „cáfolni”. Abban a mocsárban, ahonnan az említett, gondolatnak nem nevezhető szavak felbugyognak, nem kíváncsiak az érvek mentén következetesen megfogalmazott véleményekre…” Talán ezek a kedvező reakciók kezdeti példái lesznek egy lassanként általánossá váló fordulatnak az egyházak megszólalóinál. Ennek eredménye a kívánatos re-evangelizáció lehet, mely megakadályozná, hogy a szándékosan szított gyűlölet, szeretetlenség véglegessé váljon.

Hogy meddig terjed gyűlölet egy-egy kitalált ellenség ellen? Meddig marad meg az állandósult háborús hangulat? Megszüntethető az elterjesztett gyűlölet? Mikorra? Elmúlik, ugyanolyan gyorsan, mint ahogy elterjedt? Vagy fennmarad 150–200 évig, mint Márquez tábornok-urának pályája-hatalma? Ki tudja (Lásd Gabriel García Márquez, A pátriárka alkonya)? És még mennyi társadalmi probléma marad! Ki fogja ezeket felszámolni? És mikorra?

Frigyes István

egysza

Adószám: 19667908-1-43
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.