egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

„Ő etnikai tisztogatásból menekült, ő Moszulból érkezett – tudja, a bibliai Ninive városából, amelyet az Iszlám Állam letarolt” – kezdtem a fiúk bemutatását a körmendi Tescóban. „Aztán őt meg a tálibok akarták kinyírni, ő pedig politikai menekült Havannából, Castro börtönében ült.” Sorra bemutattam a helyi plébánosnak azokat a fiúkat, akiket december elején, a bicskei menekülttábor bezárásakor vittek át a körmendi sátortáborba. Kameruni, nigériai, kubai, iraki, afgán srácokat, mínusz 15 fokos hidegben az állítólag téliesített, bélelt sátrakba. Ez a bélés mindössze egy fólia volt belülről, amely csupán arra szolgált, hogy felülről ne szivárogjon be az eső és a hó – ha már alulról úgyis befolyik.

A sátor közepén álló vaskályhára folyamatosan rakni kellett a fát, hogy azt a kevés meleget, amely bent volt, megtarthassák. Amint bemutattam a fiúkat ott, a bevásárlóközpontban (ahova kihívtam őket a táborból, hiszen oda én nem mehettem be), a plébános úr számára nem volt kérdés, mit kell tennie. Már jó ideje bántotta, hogy ott vannak a közelében a fagyoskodó menekültek, de nem tudta, miként vegye fel velük a kapcsolatot, hogy is lehetne megoldani a befogadásukat. Aztán, amikor kezet nyújtottak egymásnak, minden olyan egyszerű lett. Már mentünk is együtt a plébániára, felcsavartuk a radiátorokat, leraktuk a földre a matracokat, és hamarosan mindenki enni is kapott.

No, de ez nem tetszett mindenkinek. „El fogják vágni a plébános úr torkát! Tönkreteszik a felújított közösségi házat! Menjenek vissza oda, ahonnan jöttek!” Sorolhatnám hosszan a tipikus megjegyzéseket. Aztán villámgyorsan jött a média, és sajtóhír lettünk. Sokan örültek, még többen dühösek lettek. Végül elég derekas botrány lett az, ami a határ másik oldalán, Ausztriában természetes és általános volt már akkor és azóta is. Egy kormány közeli újságban felháborodott hangú cikk született arról: egyesek azt akarják elérni, hogy érezzünk együtt a menekültekkel. Micsoda dolog ez! Szolidaritás ezekkel a civilizálatlan barbárokkal!?

Egy hónap és egy hét telt el összesen, aztán a hivatal engedélyt adott arra, hogy majdnem mindannyian Pestre kerüljenek. Közben a helyiek körében megváltoztak a vélemények. A plébánia hívei már nem féltek a menekültektől, sőt többen kijelentették, milyen jó, hogy befogadták őket. A plébános úr azt mondta: élete legszebb adventje ez a mostani volt. …

egysza

Adószám: 19667908-1-43
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.