egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Mai hiányzó: a prófétai lelkület

Orbán Viktor negyedik beiktatási beszédében egyszer sem mondta ki az „illiberális” kifejezést, helyette hangsúlyosan a keresztény demokráciát használta, rádiós nyilatkozatában pedig még azt is hozzátette, hogy egy „európai hagyományokban gyökerező, régi vágású” kereszténydemokráciára gondol. Ezzel, persze, alaposan belebonyolódott újdonsült demokráciájába, hiszen az Európai Unió alapításában oroszlánrésze volt annak a régi vágású kereszténydemokráciának, mely legalább annyira volt liberális mint keresztény, mellyel szemben a brüsszelezés nem csupán csak bocsánatos bűn.

Bővebben...

Jézus meggyógyítja a bénát

A haverok, vagyis Colos Lali, Fineszes Dzsoni és Bunyós Fecó úgy tudták, hogy létezik egy Emberfia művésznevű venezuelai vagy ukrán alternatív gyógyász, aki energiával, mágnesességgel vagy hőterápiával képes kificamodott vagy teljesen lebénult végtagokat helyreállítani. Összeadták megtakarított pénzüket, bepakolták Dezsőt tolókocsistul a kombiba, és elvitték abba a városba, ahol az Emberfia titokban munkálkodott, mert az akadémikusok, a főorvosok és az írástudók nem jó szemmel nézték tevékenységét. A fülesért ötven lepedőt fizettek a Bánatos Hollóban egy szerző-mozgó ürgének, aki mint Nikodémus mutatkozott be nekik, holott egyszerűen csak Gipsz Jakab volt becsületes, pontosabban valódi neve. Szerencséjükre ezúttal nem verték át őket, ugyanis az Emberfia néven futó csodadoktor valóban ott tartózkodott, pontosabban a megadott városka művelődési otthonában, ahol már évek óta nem folyt művelődés, hanem leggyakrabban Hollandiából és Angliából érkező használt ruha és cipő vásárnak adott otthont, szombaton és vasárnap pedig techno-house partiknak.

Bővebben...

Ajánlás

Keresztény közéleti-kulturális folyóiratként határozzuk meg magunkat. Nolens volens – itt és most, 2018 tavaszán – lapunkban a köz-élet, a politika kap nagyobb hangsúlyt.

Vitaindító értékű írásként közöltük reformáció-emlékszámunkban Kókai Nagy Viktor biblikus teológus tanulmányát. Felhívásunkra továbbgondolandó reagálások érkeztek. A szerzők summázatai alapján ismertetem tartalmukat.

Csepregi András másként értelmezi a hivatkozott szentírási szöveget: „Pál apostol Római levelének híres szakasza, 13,1–7, a »felettes hatalmak« iránti feltétlen engedelmességre utasítja a római gyülekezetet. E tanítás két gazdag értelmezéstörténeti hagyományt teremtett. Az első szerint az Apostol utasítása normatív, minden időben és minden körülmények között érvényes a keresztény közösségek számára. A második szerint a közösség mérlegelheti, rá is vonatkozik-e az apostoli utasítás vagy választhatja a »felettes hatalmakkal« szemben az ellenállás útját. A második hagyomány jegyében született meg a szöveg kortörténeti olvasatának kísérlete; kutatják és értelmezni próbálják azokat a körülményeket, amelyek között Pál apostol számára nem adatott más választás, mint a feltétel nélküli engedelmességre való felszólítás. A történeti tényezők ismerete megteremti a mai olvasó számára azt a távolságot a szövegtől, amely megengedi a saját helyzetére reflektáló mérlegelést.”

Bartha István a posztmodernnek nevezett társadalmi jelenségekre kérdez rá kortárs és felvilágosodás kori szerzők, valamint a Biblia segítségével. Határozottan állást foglal amellett, hogy az egymást követő nemzedékek kitartó, következetes, évszázadokon át tartó küzdelme nem lehet hiábavaló. „Nincs jogunk lemondani szabadságunkról. Nincs jogunk átadni az irányítást újsütetű önjelölt istenkirályoknak.”

Teológia rovatunkban Barcsák János a teremtéstörténet értelmezésének újragondolására buzdít: „Ádám és Éva teremtésének története (Ter. 2,4–25) nagy figyelmet kapott a modern teológiában, hiszen e rész tartalmazza a Biblia legalapvetőbb tanítását a szexualitásról, a házasságról, a férfi és a nő közötti viszonyról. Dolgozatunk arra mutat rá, hogy a szöveg teológiai tanítása a nő és a férfi teljes egyenlőségéről komplex struktúra keretei között mutatkozik meg. A paradicsomtörténetben megjelenő struktúra nemcsak a szeretet tapasztalatának fenomenológiai leírását teszi lehetővé, hanem az emberi kreativitás megragadását is.”

„Ez a gazdaság öl” – méltán vált híressé a Tornielli–Galeazzi szerzőpáros Ferenc pápa gazdaság- és társadalompolitikai nézeteinek bemutatására vállalkozó könyve. A közgazdász Homolya Dániel a mű kritikus olvasatát kínálja – újabb ösztönzés arra, hogy a kérdést minél több oldalról közelítsük meg, lapunk hasábjain is.

Hűséges szerzőnk Ranschburg Ágnes Hildegard pszichológus, OSB obláta. Lélekszigetre invitál minket ismét, hogy feltegye kereszt-kérdését: lehetséges-e megbocsájtani?

Tisztelt Olvasóinknak ezekkel az olvasmányokkal kívánunk gazdagító húsvéti felkészülést.

Pongrácz Mária

Keresztény értékforradalom!

Egy átlagosnál jobb fővárosi plébánia átlagosnál színvonalasabb lapjának húsvéti kiadásába becsúszott - sajnos korántsem véletlenül - egy húsvéti kakukktojás, a Katolikus ellenforradalom című írás, mely egyenesen arra buzdítja a katolikus fiatalokat, hogy legyenek ellenforradalmárok. A szerző szerint „a forradalom szelleme megtagad minden felsőbbséget és minden tekintélyt, szabadon engedve a gőg és az érzékiség tombolását”. Úgy tűnik, a kiáltvány szerzője nagyvonalúan eltekintett olyan tényektől, mint, mondjuk, a 48-as, az 56-os, vagy éppen az 1986-os fülöp-szigeteki forradalom, mely utóbbi éppen az ottani katolikus egyház vezetésével döntötte meg Marcos diktatúráját. Természetesen a legszentebb célokat hirdető forradalmaknak (akad azért ilyen szép számmal!) is akadt hátulütője, vadhajtása, paródiája, ugyanis ezeket is emberek művelték.

Bővebben...

Tanúságtétel egy „anonim keresztény” mellett

Ez év februárjában 88 éves korában elhunyt újdonsült jó barátom, Harsányi Iván, a munkásmozgalom-történetírás és a magyar hispanológia doyenje. 1944-ben (amikor még Hirschnek hívták) a spanyol követség menlevelével vészelte át húgával a holokausztot, 1945-ben nyomdászként folytatta, 1950-től a Lenin Intézet történelem szakos hallgatója, 1954–57 között tanársegédje. 1957–től két évig a Nap utcai általános iskola tanára, aztán három évig a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet adjunktusa, hat évig az MSZMP KB agitprop osztályának munkatársa, huszonegy évig az MSZMP Politikai Főiskola nemzetközi munkásmozgalom-történeti tanszékének, 1990-től egy évtizedig (nyugdíjba vonulásáig) pedig a Pécsi Tudományegyetem modern kori történelem tanszékének jeles professzora, majd haláláig aktív emeritusa. Több mint fél évszázadot töltött a legújabb kori spanyol történelem kutatásával. Életművének egyik kiemelkedő mozzanata, hogy felkutatta és bemutatta Ángel Sanz Briz, a budapesti spanyol nagykövetség ügyvivője nagyszabású zsidómentő akcióját, amiért a spanyol királytól a Polgári Érdemrend Középkeresztjét kapta.

Bővebben...

egyszaKözhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.

Új adószámunk:
19667908-1-43